Nem szoktam nagyot alkotni ebben a műfajban, sőt általában egyáltalán nem foglalkozom ilyesmivel, dec. 31. is csak egy nap. Most sem kifejezett fogadalomként, inkább csak egyik merengésem alkalmával rájöttem, hogy amire nagy szükség van ebben a családban az a türelem, elsősorban persze részemről. Mindenkivel szemben. Különösen Marcival kapcsolatban merül ez fel, mert ő amilyen tehetséges gyerek, annyira kevés az önbizalma, annyira érzékeny. Neki hatványozottan nem tesz jót, ha én aktuális rossz hangulatom miatt, vagy akár még jogosan is elkezdek vele kiabálni. Igényli, megérdemli, és meghálálja, ha több időt töltök vele úgy, hogy normális hangnemben beszélünk, ráadásul ez egyre inkább kellemes időtöltés jelent számomra is, mert egyre több mindenbe lehet őt bevonni. A Jézuska hozta Monopoly például telitalálat volt, és ugyan még nem sikerült nyernie, ami egy kicsit frusztrálja, de nagyon szeret játszani, és ami hasonlóan fontos, abszolút partner a játékban, vagyis mi is élvezzük a játékot. Hamarosan szerintem ő lesz a családi Monopoly bajnok.
Matykóról is írok, mert az ő szempontjából is fontos lenne, ha több nyugalom költözne a házunkba. Őt sokkal kevésbé féltem, jóllehet az iskolában oktatott dolgokhoz talán kevésbé van tehetsége, viszont sokkal kiegyensúlyozottabb, és az önbizalmával sem lesz sok baj. Ami miatt mégis fontos lenne az ő szempontjából a nyugodtabb hangnem még "kiélezett" helyzetekben is az a konfliktuskezelés elsajátítása, és az agresszió csökkentése. Ez az angyalarcú gyerek egyik pillanatról a másikra hihetetlen méregzsákká tud változni, és akkor aztán nem ismer se Istent sem embert, ordibál, üt, rúg. Történt például tegnap, hogy ebéd után Marci úgy gondolta, hogy most már nem igényli Matykó társaságát, és szeretne egyedül játszani a barátaival. Sajnos ezt nem elindulás előtt közölte az öccsével, hanem már útközben, mikor Matykó bicajon, Marci rolleren mentek át az egyik indiai sráchoz itt a lakóparkban. Matykó kijelentette, hogy ő akkor is megy, és így is lett. Marci ötletét persze hamar átvette a másik két nagyfiú, és megpróbálták kizárni Matykót a játékból, de még a szobából is. Erre persze nem csodálom, hogy felment a pumpa, viszont itt jönne be a konfliktusok kezelésének valami kevésbé agresszív módja, amit azt sejtem csak úgy lehet elsajátítani, ha ezt látja példaként otthon. Angyalarcú Matykó ugyanis a feszültség feloldásaképp felkapta a hozzá legközelebbi játékot, ami történetesen egy baseball ütő volt (szerencsére csak játék), és elkezdte vele kergetni a többieket. Sajnos a 3 közül egyet sikerült levadásznia, és jól rásózott a hátára. Mielőtt félreértené bárki: én nem szoktam baseball ütővel kergetni a családtagokat, vagyis a viselkedést nem pontosan az itthoni minta ihlette, de annyiban hibásnak érzem magam, hogy konfliktusos helyzetekben én sem mindig a higgadt diszkussziót választom, hanem hagyom hogy magukkal ragadjanak az indulatok, ami nálam kiabálásban jelentkezik, Matykónál pedig esetenként fizikai agressziót is eredményez. 3 perc múlva, amikor már lenyugszik, persze szánja-bánja bűnét, mint ahogy én is szoktam. Szóval kevesebb kiabálás, több türelem, ami engem illet. Betti, ha akar majd ír erről az ő szempontjából.
Talán kezd körvonalazódni egy másik elhetározás, hogy az eredeti tervnek megfelelően többet írjunk. Ez Betti esetében levelezést is jelent, esetemben elsősorban a bloggal való foglalkozást. Majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle, ígérni már nem szeretnék, főleg így, hogy idén még nem dolgoztam egy percet sem, így aztán nem tudom reálisan megítélni a dolog tarthatóságát.
Mostanában sokat főztem, de mivel egyrészt mára elfogyott az ihlet, és az alapanyagok, másrészt, mint írtam korábban, szó volt róla már Karácsony környékén, hogy elmegyünk egy jót enni valahova, a hosszú pihenés utolsó napján az egész ünnepi időszakot egy remélhetőleg kellemes ebéddel koronázzuk meg. Helyszín: az Oberoi.
Tegnap kipróbáltam Gordon Ramsay receptjét: Sticky Lemon Chicken
Ha valaki kedvet kap, annak azt javaslom, hogy az alsó és felső combokat szedje szét, ezzel együtt is számoljon legalább negyedórát a sütésre, használjon friss összetvőket, és a petrezselymet csak nagyon a vége felé tegye bele, mert asszem az enyém talán attól lett keserű. Ezzel együtt is nekem nagyon ízlett, a gyerekek nyilván kevésbé tolerálták a pikáns (na jó, inkább keserű) ízeket.
